Donald Trump esetleges 2025-ös visszatérése a Fehér Házba komoly veszélyt jelent Európa biztonságára. Azzal, hogy Ukrajnában még mindig dúl a háború, az európai országoknak meg kell erősíteniük védelmüket Vlagyimir Putyin orosz elnök revansista agressziójával szemben, mielőtt túl késő lesz.
Az USA és Kína közötti vitás kérdésekre általában úgy gondolunk, mint a két ország közötti éles különbségek elkerülhetetlen következményére. Az Egyesült Államok teljesen kapitalista piacgazdasággal rendelkezik, míg a kínai kormányzat erős kézzel irányítja a gazdaságot. Minden hibája ellenére az USA egy demokrácia, míg Kínában egypárti rendszer működik, amely nem tűri a politikai kihívásokat. Bár az USA továbbra is a világ legfőbb hatalmának számít, Kína növekvő gazdasági és geopolitikai ereje az amerikai hegemóniát fenyegeti. Mindeközben az is kijelenthető, hogy számos amerikai-kínai konfliktus abból ered, hogy egyre több dologban látni közös vonásokat a két ország között.
Már egy hónap eltelt az idei évből, de a világgazdaságra vonatkozó konszenzusos előrejelzés továbbra is óvatosan optimista, a legtöbb jegybank és elemző puha földet érést prognosztizál, vagy akár azt jelzi előre, hogy egyáltalán leszállásra sem lesz szükség. Még kollégám, Nouriel Roubini – aki híres arról, hogy kendőzetlenül szokta borús előrejelzéseit megfogalmazni – is azt vallja most, hogy a legrosszabb forgatókönyvek bekövetkeztére van a legkisebb esély.
A XVIII. század végén Nagy Katalin körutat tett a Krímben, amelyet udvari kegyence, Grigorij Patyomkin gróf néhány évvel korábban hódított meg. Bár Patyomkinnek sikerült elfoglalnia a mezőgazdasági szempontból értékes félszigetet az Oszmán Birodalomtól, az ígért gyarmatosítást azonban nem tudta megvalósítani. Hogy mentse a helyzetet, Patyomkin elrendelte, hogy a folyó mellett, a cárnő útja mentén kifestett kartonból homlokzatokat húzzanak fel. Továbbá ide boldog falusiakat eljátszó statisztákat és jó erőben lévő jószágokat hozatott, hogy teljes legyen az illúzió. Nem volt jólét, de úgy tűnt, mintha lenne.
Furcsa módon megosztott jelenleg a közvélemény a világ helyzetével kapcsolatban. A nagy ipari gazdaságokat, köztük Kínát is, a félelem és a kétség általános hangulata uralja, még akkor is, ha sokan helyesen úgy gondolják, hogy az ő soruk jól megy, mindenki másnak meg szörnyen. A piacokon pedig új csúcsokat látni, mivel elvált egymástól a politikai és a befektetői hangulat. A politikát pesszimizmus jellemzi, míg a gazdasági élet tele van energiával.
Az ENSZ nemrégiben megtartott dubaji klímavédelmi konferenciájának (COP28) hétköznapi megfigyelői megbocsátható módon nagy jelentőséget tulajdonítottak az eseménynek. „Klímakatasztrófa küszöbén állunk, ennek a konferenciának fordulópontot kell jelentenie” – figyelmeztetett António Guterres ENSZ-főtitkár a tanácskozáson. A végső megállapodás megkötésekor aztán Steven Guilbeault kanadai környezetvédelmi miniszter üdvözölte a „megújuló energiával, az energiahatékonysággal és a fosszilis energiahordozókról való átállással kapcsolatos, áttörést jelentő kötelezettségvállalásokat”. Az igazság azonban az, hogy sem a dubaji megállapodás tartalma, sem pedig az, ami kimaradt belőle, nem lesz nagy hatással a klímaváltozásra.
Rengeteg jó modell áll rendelkezésre ahhoz, hogy mind a fejlődő, mind a fejlett országok jobb demokratikus intézményeket hozzanak létre. Az új alkotmány megalkotásának kudarcba fulladt kísérleteivel azonban Chile példája rámutat arra, hogy e téren mit érdemes elkerülni.
A viselkedési közgazdaságtannal foglalkozók körében népszerű kifejezésnek számít az úgynevezett közelmúlt hatás (recency bias), amely azt írja le, hogy jellemzően aránytalanul nagyobb mértékben hatnak ránk a legfrissebb események a korábbiakhoz képest. Vajon ez a kognitív jelenség magyarázatot adhat arra, hogy számos elemző miért meglehetősen optimista a világgazdaság idei kilátásaival kapcsolatban? Vagy valóban megfigyelhetők olyan pozitív tendenciák, amelyek ellensúlyozzák a globális növekedést fenyegető nyilvánvaló és növekvő kihívásokat?
Három éve indult el a Portfolio Vélemény rovata, az On The Other Hand. Azóta neves magyar közgazdászok, gazdaságpolitikusok, társadalomtudósok, geopolitikai szakértők „otthonává” vált a rovat. A magyar tudóstársadalom krémje mellett mostantól a legnevesebb nemzetközi szakértők cikkeit is olvashatjuk a Portfolio-n: érkezik a Project Syndicate!
Miközben Oroszország Ukrajna elleni háborúja továbbra is óriási károkat okoz mind regionális, mind globális szinten, az ukrán nép és szövetségesei figyelemre méltó elszántságról és bátorságról tesznek tanúbizonyságot. Közel két évvel azután, hogy Oroszország megkezdte az Ukrajna elleni teljes körű invázióját, egyre világosabbá válik azonban, hogy a nemzetközi közösség sokkal többet segíthet, és kell is segítenie Ukrajnán.
Az elmúlt időszakban világszerte megugró infláció politikai változásokat kényszerít ki, emlékeztetve minket arra, hogy ez a régi gazdasági probléma milyen hatékonyan képes megbuktatni a kormányokat. A demokráciákban a választások kimenetele gyakran az árak alakulásától függ. De az árak megugrásának autokráciákra gyakorolt hatását sem tekinthetjük kevésbé erőteljesnek, mivel az infláció aláássa azt az implicit társadalmi megállapodást, amelyre az önkényuralmi rendszerek a hatalmukat alapozzák.
A pályázók töredékével számolt csak el a hatóság.
Az orosz-ukrán háború fontosabb eseményeiről ebben a cikkünkben számolunk be.
Vannak, akik már alig várják az önállóságot.
Egyebek mellett erről szólt a Hype legújabb adása.
Tardos Gergelyt, az OTP Bank elemzési központjának igazgatóját kérdeztük.
Simák Pál a Portfolio Checklistnek nyilatkozott a Hitelezés 2024 konferencián.
